Kedves Gyerekek!
Az általános iskolai irodalom tanulmányaitokat Radnóti Miklós, tragikus sorsú költőnk életével és néhány versének megismerésével zárjuk.
A XX. század nagy tragédiája, a II. világháború törte ketté ennek a nagyszerű embernek, költőnek az életét.
A történelem órán tanultatok a zsidók üldözéséről, a munkaszolgálatokról, a lágerekről, a haláltáborokról. Radnóti is zsidó származású volt, ezért többször vitték táborba.
A halál árnyékában mégis csodálatos versekben ír a hazaszeretetről, a reményről, a béke eljöveteléről.
Feleségéhez írt szerelmes verseiben a hitvesi szeretet, a hűség, az összetartozás érzése szólal meg.
Először ismerjétek meg az életét, nézzétek meg a csatolt videót!
Ha megnéztétek, a tankönyv 87. oldalán találtok egy rövid életrajzot, a füzetbe jegyzeteljétek ki!
Örömmel venném, ha az életrajzot a videó vagy az internet segítségével kiegészítenétek!
Ezt most mindenki lelkiismeretére bízom, hogy megnézze és leírja, nem kell a füzetet elküldeni!
A következő órán megismerkedünk azzal a versével, ami a magyar irodalomban a Szózat mellett a másik szép vers a hazaszeretetről, a NEM TUDHATOM című verse. ( tk. 80. oldal)
Ezt a verset a tanév végéig meg kell tanulnia mindenkinek.!!!!
Úgy osztod be az időt, ahogy akarod, de ez lesz az utolsó jegy, amit fogok adni!
Legutolsó határidő június 15., tehát éppen 1 hónap van rá. El lehet kezdeni máris tanulni!!!!
Jó tanulást kívánok!
Kedden találkozunk! Maca néni
Ha van időtök és kedvetek, olvassátok el ezt a nagyon megható írást Radnótitól, a születésével kapcsolatban írta!
Az általános iskolai irodalom tanulmányaitokat Radnóti Miklós, tragikus sorsú költőnk életével és néhány versének megismerésével zárjuk.
A XX. század nagy tragédiája, a II. világháború törte ketté ennek a nagyszerű embernek, költőnek az életét.
A történelem órán tanultatok a zsidók üldözéséről, a munkaszolgálatokról, a lágerekről, a haláltáborokról. Radnóti is zsidó származású volt, ezért többször vitték táborba.
A halál árnyékában mégis csodálatos versekben ír a hazaszeretetről, a reményről, a béke eljöveteléről.
Feleségéhez írt szerelmes verseiben a hitvesi szeretet, a hűség, az összetartozás érzése szólal meg.
Először ismerjétek meg az életét, nézzétek meg a csatolt videót!
Ha megnéztétek, a tankönyv 87. oldalán találtok egy rövid életrajzot, a füzetbe jegyzeteljétek ki!
Örömmel venném, ha az életrajzot a videó vagy az internet segítségével kiegészítenétek!
Ezt most mindenki lelkiismeretére bízom, hogy megnézze és leírja, nem kell a füzetet elküldeni!
A következő órán megismerkedünk azzal a versével, ami a magyar irodalomban a Szózat mellett a másik szép vers a hazaszeretetről, a NEM TUDHATOM című verse. ( tk. 80. oldal)
Ezt a verset a tanév végéig meg kell tanulnia mindenkinek.!!!!
Úgy osztod be az időt, ahogy akarod, de ez lesz az utolsó jegy, amit fogok adni!
Legutolsó határidő június 15., tehát éppen 1 hónap van rá. El lehet kezdeni máris tanulni!!!!
Jó tanulást kívánok!
Kedden találkozunk! Maca néni
Ha van időtök és kedvetek, olvassátok el ezt a nagyon megható írást Radnótitól, a születésével kapcsolatban írta!
Radnóti Miklós: IKREK HAVA
(részlet)
(részlet)
"- Hogy halt meg anya? - kérdeztem három év múlva egy alkonyatkor a nénit.
- Tanulj, és ne kérdezz butaságokat! Meghalt!
- Hogy halt meg? miért halt meg? - A hangom megijeszthette, mert felém fordult, és összekulcsolta a kezét.
- A szíve nem bírta, ikerszülés volt.
- Ikerszülés volt? - mondtam ámulva utána. - Mi mindent rejtegetnek ezek még! - csikordítottam össze a fogam, s a kezem ökölbe szaladt... Micsoda család! Minden másképpen van, mint másoknál, rendes embereknél!
- Hol az ikertestvérem? - támadtam a nénire gyanakodva.
- Meghalt, gyönge volt, egy-két percig élt csak. Az is fiú volt.
- És?
- Mit és?
- És... és anya azért halt meg, mert ikergyerekei lettek?
- Azért - törölt ki gyorsan egy könnyet a szeméből a néni -, de ezen már úgysem lehet segíteni, ne kérdezgess, és különben sem való ilyesmiről beszélgetni. Szégyelld magad!
- Dehogyis nem való! - dühöngtem - és apa!
- Hát nem hagysz békén? Apád nem volt Pesten, egy órával később érkezett meg. Tanulj, és hagyj békén!
Egy nagy lélekzettel visszanyeltem torkomból a szívemet.
- Huszonnyolc éves volt akkor szegény Ilona - sírta hirtelen a néni, és kiment a konyhába. Rányitottam, de visszanyomta az ajtót, és megfordította a kulcsot a zárban a konyha felől. - Tanulj, és hagyj békén - kiabálta nedves hangon.
- Én a falhoz vágtam volna apa helyében azt a kölyköt, tudja? - ordítottam az ajtón át.
- Bolond vagy? Milyen kölyköt? - nyílt ki hirtelen az ajtó.
- Engem - sziszegtem összeszorított szájjal -, mindenki meghalt neki, csak én maradtam! És most azt sem lehet tudni, hogy én haltam-é meg vagy a testvérem. Ha ikergyerekek vannak, honnan lehet azt tudni ?!
- Megbolondultál? - akadtak el a néni könnyei - gyere, elmegyünk a moziba!
- Nem megyek a moziba! - tomboltam - nem kellett volna engedni, hogy gyerekei legyenek anyának, ki volt az a hülye orvos, aki hagyta? Majd megölöm! - rúgtam bele a dívány sarkába, és az utcára rohantam.
S akkor elkezdődött valami, amiről csak verset lehet írni... akkor kezdődött volna az ifjúság? S micsoda évek! Te maradtál meg? vagy a másik? Megölted őket - beszélt a hang, megölted őket, megöl ted ő ket, megöl ted ő...
.......
Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni.
Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér.
- Tanulj, és ne kérdezz butaságokat! Meghalt!
- Hogy halt meg? miért halt meg? - A hangom megijeszthette, mert felém fordult, és összekulcsolta a kezét.
- A szíve nem bírta, ikerszülés volt.
- Ikerszülés volt? - mondtam ámulva utána. - Mi mindent rejtegetnek ezek még! - csikordítottam össze a fogam, s a kezem ökölbe szaladt... Micsoda család! Minden másképpen van, mint másoknál, rendes embereknél!
- Hol az ikertestvérem? - támadtam a nénire gyanakodva.
- Meghalt, gyönge volt, egy-két percig élt csak. Az is fiú volt.
- És?
- Mit és?
- És... és anya azért halt meg, mert ikergyerekei lettek?
- Azért - törölt ki gyorsan egy könnyet a szeméből a néni -, de ezen már úgysem lehet segíteni, ne kérdezgess, és különben sem való ilyesmiről beszélgetni. Szégyelld magad!
- Dehogyis nem való! - dühöngtem - és apa!
- Hát nem hagysz békén? Apád nem volt Pesten, egy órával később érkezett meg. Tanulj, és hagyj békén!
Egy nagy lélekzettel visszanyeltem torkomból a szívemet.
- Huszonnyolc éves volt akkor szegény Ilona - sírta hirtelen a néni, és kiment a konyhába. Rányitottam, de visszanyomta az ajtót, és megfordította a kulcsot a zárban a konyha felől. - Tanulj, és hagyj békén - kiabálta nedves hangon.
- Én a falhoz vágtam volna apa helyében azt a kölyköt, tudja? - ordítottam az ajtón át.
- Bolond vagy? Milyen kölyköt? - nyílt ki hirtelen az ajtó.
- Engem - sziszegtem összeszorított szájjal -, mindenki meghalt neki, csak én maradtam! És most azt sem lehet tudni, hogy én haltam-é meg vagy a testvérem. Ha ikergyerekek vannak, honnan lehet azt tudni ?!
- Megbolondultál? - akadtak el a néni könnyei - gyere, elmegyünk a moziba!
- Nem megyek a moziba! - tomboltam - nem kellett volna engedni, hogy gyerekei legyenek anyának, ki volt az a hülye orvos, aki hagyta? Majd megölöm! - rúgtam bele a dívány sarkába, és az utcára rohantam.
S akkor elkezdődött valami, amiről csak verset lehet írni... akkor kezdődött volna az ifjúság? S micsoda évek! Te maradtál meg? vagy a másik? Megölted őket - beszélt a hang, megölted őket, megöl ted ő ket, megöl ted ő...
.......
Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni.
Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér.
S halott-e már a perdülő szirom,
ha hullni kezd?
vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?"
ha hullni kezd?
vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?"
( A költő élete végéig nem tudta feldolgozni ezt a traumát, s számos versében tért vissza rá,.... 1940-es önéletrajzi vázlatában is érintette a témát: „Iker gyerek vagyok, öcsém és édesanyám meghaltak születésemkor. Anyámat az ikerszülés ölte meg, nem bírta a szíve, öcsém gyönge volt, elszívtam tán tőle az életerőt. Tizenkét éves voltam, meghalt apám is. Az anyámat nem ismertem, az apámra valójában alig emlékszem, néhány éles, de összefüggéstelen képet, emléket becézek róla magamban…”)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése