2020. április 3. Etika

Hahó nyolcadikosom!

Dr. Albert Schweitzer német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos és Nobel-békedíjas. Életének jelentős részét Afrikában töltötte, kórházat alapított, és ott gyógyított. Mivel Afrika legtávolabbi szegleteit bejárta, nem áltatta magát azzal a gondolattal, hogy a természet szelíd és barátságos; nagyon is megtapasztalta, milyen kegyetlen és kiszámíthatatlan tud lenni. Mégis meg volt győződve arról, hogy a természet eredendően jó és értékes. 

„Az élet tisztelete” – így nevezte el azt az etikát, amelyet egész életével képviselt.

„... az ember, mely gondolkodó lénnyé vált, kötelességének érzi, hogy minden élni vágyó létnek megadja azt a tiszteletet, amit saját magának is megad."

„Az aktív szerepet játszó ember […] nem csupán önmagának él. Ellenkezőleg: egynek érzi magát az összes környező élettel, átéli sorsukat, mint a sajátját, minden erejével segíti őket, és nincs nagyobb öröme, mint kivenni részét az élet kibontakoztatásában vagy megmentésében."

"Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét éppúgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek."